Nem azért hoztam létre ezt a blogot mert van egy kedvenc állatom amiről folyton posztolni akarok, vagy egy kedvenc sztárom, vagy bandám, városom, országom, vagy épp egyébb másom. Hanem mert úgy döntöttem ideje végre egy olyan blogot nyitni ahol nem folyton a rózsaszín kastélyban váró szőke kis hercegnő blogolgat, miközben azt a rohadt szőke herceget várja. Nem nincs semmi bajom a szőkékkel. Egyedül a csöpögös és nyálas blogoktól futok ki a világból, amiken örökös a rozsaszín barbi szín és valami iszonyúan tehetségtelen tyúknak a képe a fejlécen. Szerintem mostanra már nem csak én vagyok így ezzel. Szóval ez az oldal más lesz.
Ha érdekel hogy milyen is, akkor talán nyisd ki a szemed és nézz körül.
Hát én kábé olyan állapotban vagyok mint a képen a cicus. Na jó, mondjuk a hányásig még nem jutottam el, de azért kész vagyok rendesen. Sikerült megajándékoznia az unokatesomnak egy jó kis fertöző torokgyuszival. Ami a legbosszantóbb az az hogy mostanában sokszor vagyok beteg. Szinte minden hónapban. Anyum szerint meg kellene válnom régi cimborámtól, a mandulámtól. Végül is lehet hogy igaza van. A pajtás már egy jó ideje szivat. Minden évben sikerül elkapnom valami szarságot, de a legtöbb bajom a torokgyuszival van. Szinte mindig az a bajom. Az meg még külön jó hogy mióta elköltöztünk kaptam egy új orvost aki...hát enyhén szolva szar a melojára. Sose mondja meg hogy mi a bajom csak benyögi hogy elkaptam egy vírust azt kész, ennyi, itt már kifujt a tudása. Hát így én is elmennék orvosnak. Most hogy így belegondolok akartam is régebben kardiológus lenni. Talán teszek egy próbát és mikor majd jönnek hozzám a betegek és épp a mütés közepében vagyok, csak ránézek a szívre és mondom: "Áh, hát csak elkapott valami vírust." és ott hagyom a beteget. Így nekem is könnyű lenne. Na mindegy, már úgy is letágyaltam anyuval. Ha kijövök ebböl a betegségből megyünk és kivetetjük a torok madulámat, aztán tömhetem magam fagyival. Serintem az egészben ez az egyetlen ó dolog, a korlátlan fagyi, na meg hogy utána nem leszek annyiszor beteg. Legalább is remélem. Hát akkor jobbulást a cicusnak és nekem is. Meg azoknak akik most betegen vannak otthon és nem tudnak mit kezdeni magukkal.
(ötletem sincs hogy ide milyen zenét rakhatnék, így inkább kitettem a kedvenc Simple Plan számom)
Talán nincs is olyan hogy "életem filmje". Vagy talán csak én nem láttam. Mert még nem jött el az ideje. legalábbis remélem. Tegnap részem volt egy autó balesetben. Oldalról belénk jött egy fekete autó. Az ütközés hangjára még most is emlékszem. Szerencsére nem esett senkinek semmi baja, csak a testvérem ütötte meg a vállát. De még így is félelmetes volt az egész. Ha a papám nem fékez be biztos hogy egy oszlopnak csapodunk. Ami a legilyesztöbb hogy számítottam valami rosszra. Mielött elindultunk volna kinéztem az autó ablakán és egy fekete hollót láttam. Alig volt 2 méterre az autótol. Még most is kiráz tőle a hideg. Akkor abban a pillanatban mintha egyenesen a szemembe nézett volna. Mintha csak megjosolta volna a bajt. Ilyesztő volt. Késöbb a barátom elmesélte hogy ő is látott egy hollót. Talán ez jelentene valamit? A házunk körül mostanában elég sok fekete hollót láttam. Lehet nem kellene félnem, de...azt hiszem még is. Még aznap elmentünk moziba a nagybátyámmal és hazafelé majdnem nekünk jöttek. Más autó, más sofför, de ugyan olyan helzet. Nekem ez furi és ilyesztő.
"Ha majd egyszer..." Ismerős ez a mondatrész? Nekem nagyon is. Körülöttem az emberek mind meg tervezik és építik az életüket. De látványosan nem tesznek semmit. Mondják hogy mégis mi lenne ha ez és ez lenne, de nem tesznek semmit érte. Csak építkeznek tovább, képzeletbeli eszközökkel, használva a fantáziájukat. Elképzelnek egy jobb jövőt, de csalodnak ha nem sikerül megvalósítaniuk. Mindenki kiválaszt magának egy álmot amit próbál beteljesíteni. A szüleim a bátyám és minden ismerösöm rendelkezik egy álommal amit meg akar valosítani, vagy akár csak egy elképzeléssel hogy az milyen jó is lenne ha megvalosulna. Sajnos én is rendelkezem egy ilyennel. Mivel imádom a zenét és mindig is az életem része lesz, így az álmom is a zenéhez kötődik. De azt hiszem ezt most nem írnám le. Az én álmom, csak is az enyém. Minden esetre azt bevallom hogy van egy ember aki arra inspirált hogy megtanuljak gitározni, az pedig nem más mint a Simple Plan basszus gitárosa David.
Az álmainkból építkezünk, addig míg tudunk. Építkezzetek hát a felhőkig és még tovább. *-*
Na végre valaki ezt is megteszi. Nem, nem vagyok a cukiság ellen. Csak az ilyen Hello Kittys szarságok ellen. Tiszta hányinger az egész. Nem értem hogy egyes emberek hogy szerethetik ezt. Itt most nem a kis 12 éves féle kölyökökről beszélek, hanem azokról a már majdnem felnöttekröl akik nem tudnak élni enélkül a cica nélkül. Nem mondja nekem senki hogy nincs ilyen, mert igen is van. Az egyik legjobb barátnőm nővére rendelkezik egy olyan barátnővel aki már egyenesen Hello Kitty buzi, 25 éves létére. Ezeknek amugy volt gyerekszobájuk? Én nem úgy veszem észre. A sok majom még a kocsiját is teli Hello Kittyzi. Csodálom hogy a pasijaik nem rokázzák össze az autót mikor beleülnek. Vagy hát az is lehet hogy a pasik egy része kb. annyira félre informált mint ahogy az enyém is. Az én pasim például nagy tévedésben van a pláza picsa fogalmával. Képes egy olyan lányra azt mondani hogy pláza picsa akinek fogalma sincs a divatról és talán még életében nem volt férfival, vagy plázában. Na hát igen, ebből is látszik hogy nem minden srác okos. Lehet hogy az én pasim egy bal here, de lagalább jól néz ki x)
Am ezek a Hello Kitty mániások Hello Kittys bugyit, pólót, kulcstartót, zoknit, kesztyüt, meg minden féle szarságot hordanak. Még szerencse hogy én nem rendelkezek ilyen barátnővel, egyből főbe lőném magam. Bár mondjuk volt egy, de ő úgy 13 éves korában már elhagyta ezt a vonalat, és nagyon jól tette. Am meg nem csak az ilyenektől vagyok kész, hanem azoktol a beképzelt tyukoktól akik azt hiszik magukról hogy valakik, közben meg mindegyik egy felszines kis senki. Beképzelt mülibákból sajnos sok van a földön. Szóval hajrá kiskacsa!
Legszivesebben a csillagokig rugdosnám, néha meg agyon ölelgetném. Most hogy van ez? Tegnap még a hercegnő durván rácsapta a telot a hercegre, de még aznap bejött a szent a béke. Csak mert a herceg rájött hogy mit veszíthet és belátta hogy a hercegnő nem marad mindig vele ha így folytatja. Még szerencse hogy időben reagált, mert idő közben a hercegnő kastélyát egy másik herceg is elkezdte ostromolni. De persze a hercegnő jó kislány és nem csinál hüyeséget.
Magyarán én és Csaby kibékültünk. De már nem tudom meddig bírom. Ahogy az egyik dalszövegemben írtam:
˝Megváltoztál és lerántottál
egyenesen a sötétségbe
eldobtál és ott hagytál
összetörve˝
Még is mit gondol? Hogy majd fogom magam és mindent elfelejtek? Na majd meglátjuk. Minden esetre szemmel tartom a herceget ahogy csak tudom. De a következő veszekedésnél már nem lesz szent a béke.